Nos, azt hiszem, nem kell túl sokat mondanom itt az elején, vágjunk a közepébe!
Az Ókori Japán
A felkelő nap országa
Képzeld el, hogy 32000 évet utazol vissza az időben - az első telepesek ekkor érték el Japánt, Ázsia és a csendes-óceán közt lévő földrészt. A telepesek érkezésükkor csipkés hegygerinceket és vulkánokkal tarkított hatalmas és változatos tájat láthattak. Az évszázadok alatt ebben a vad környezetben alakult ki a különös japán civilizáció. A japán emberek a zord földön való túlélés mestereivé váltak. A császárok és sógunok, a harcoló szamurájok és parasztok mind szerepet játszottak a szigetek történelmében. Sok vár találmány és műtárgy maradt fenn a múltból, melyek segítenek megérteni nekünk az ókori japánok életét.
Az ókori fazekasság:
Ezt az agyagedényt dzsómon kézművesek készítették időszámításunk előtt 3000 körül. a Dzsómonok voltak japán első lakosai. Ők fedezték fel, hogy az agyag kiégetésével kemény, tartós edényeket nyerhetnek.
Korai telepesek:
Az Ainuk Japán északi csücskében élnek még ma is, bár kis számban. Nem hasonlítanak a japánban élők legtöbbjére, és más nyelvet is használnak. Az Ainuk valószínűleg a korai szibériai telepesek leszármazottjai lehetnek.
Daimjók és Szamurájok:
A daimjók (nemes földesurak) és a szamurájok (képzett harcosok) fontos szerepet játszottak Japán történelmében. A daimjók nagy Japán terülteket (birtokokat) tartottak ellenőrzés alatt, és mint területi kormányzók szolgáltak. A szamurájok nekik segítettek a területek irányításában és az ellenséges hadvezérek elleni küzdelemben.
Csodálatos várak:
1500 és 1600 között a Japán kézművesek csodálatos várakat építettek. Ez a vár Matcumoto-nál 1594-1597 között készült. A várak eredetileg védelmi célokat szolgáltak, de később a rang büszke jelképeivé váltak, tulajdonosuk hatalmát és gazdagságát jelezve.
Japán szigetei
Japán négy fő szigete több éghajlati övön nyúlik keresztül, a hideg északkeletitől a fél-trópusi délnyugatiig. Az északi szigetek lakóit szívósnak és türelmesnek ismerték; a középső területeken élőkről az a hír járta, hogy a becsület és a dicsőség fontosabb számukra, mint a pénz, míg a délieket tartották a legjobb harcosoknak.
Japán négy nagy szigetből - Kjúsú, Sikoku, Honsú, és Hokkaidó -, és az ezek partján lévő csaknem 4000 kis szigetből áll. A legenda szerint a terület egy istennő tengerbe hulló könnyeiből alakult ki. Az első telepesek i. e. 30000 körül érkeztek Japánba. I. e. 10000-re kialakult a vadászó-gyűjtögető Dzsómon civilizáció. A Dzsómon kori emberek a partok mentén éltek, kagylókat gyűjtöttek és vadásztak. Később a sziget belsejébe költöztek, ahol növénytermesztéssel kezdtek foglalkozni. I.e. 300 után telepesek érkeztek Koreából, akik a rizstermesztés és a vasművesség újabb módszereit hozták magukkal. Az emberek ekkor már rizstermelő falvakban éltek. Idővel a falvak egyes csoportjait helyi uraságok vonták irányításuk alá. I. e. 500 körül Japán középső részének uralkodói rendkívül hatalmassá váltak. Japán egész terültét uralni akarták, s úgy kívánták, hogy császárnak szólítsák őket. Ezek az uralkodók városokat építettek, ott éltek udvartartásukkal. 1185-ben azonban az irányítás a Sógun (hadvezér) kezébe került. Keserves polgárháborúk kezdődtek melyekben az ellenséges hadvezérek a Sógun cím megszerzéséért küzdöttek. A harcok 1600-ban fejeződtek be. A hatalmas Tokugawa Ieyasu lett a Sógun. Több mint 250 évig a Tokugawa családból kerültek ki a Sógunok. 1868-ig voltak Japán uralkodói, ekkor szerezte vissza Mejdzsi császár a császárok régi uralkodáshoz való jogát.
Erős szomszédok:
Japán legközelebbi szomszédai Kína és Kórea, melyek 550 és 1185 között a világ legfejlettebb civilizációi közé tartoztak. A japánok számos fontos dolgot tőlük tanultak meg, pl. az írást és a fametszést. Azonban Japán elszigeteltsége révén megbírta őrizni függetlenségét, így kifejlődhetett sajátos egyéni civilizációja.
Hatalmas emberek
Számos feljegyzést találunk híres hősök és hatalmas császárok cselekedeteiről. Nők és férfiak, akik a vallásban, tanulmányaikban vagy a művészetben sikereket értek el, szintén nagy tiszteletnek örvendenek. A korai Japán társadalomban a császári hagyományokat, a becsületet, a harctudást és bátorságot, valamint a tanulás iránti elkötelezettséget igen fontosnak tartották. ezek az elvek sokkal többet jelentettek, mint a vagyon felhalmozása vagy az új dolgok feltalálása. Az üzletemberek, bármilyen sikeresek is voltak, a legalacsonyabb társadalmi rétegbe tartoztak. A Tokugawa korszakban (1600-1868) azonban számosan pénzügyi hatalomra tettek szert. A keményen dolgozó földműveseknek, bár elméletben tisztelet övezte őket, nagyon nehéz életük volt.
Jamotó herceg:
Sok történet szól a legendás hős vakmerő tetteiről. Jamotó herceg valószínűleg sohasem létezett ám ő jelképezi Japán első császárainak hatalmát akik a Jamotó terültről származnak.
Dzsingu császárnő (200 körül uralkodott):
A Japán legendák szerint Dzsingu (Kógo) császárnő fia megbízásából uralkodott. Sok történet szól mágikus képességeiről. A legenda szerint tudta, hogyan kell a hullámokat, az apályt és a dagályt irányítani.
Tojotomi Hidejosi:
Híres hadvezér volt. Két másik parancsnokkal, Oda Nobunagá-val és Tokugawa Iejaszu-val együtt ő segítette elő Japán egyesülését. Az ország több évig tartó véres polgárháború után, 1590-ben jött létre. Hidejosi megtiltotta, hogy a szamurájokon kívül bárki kardot hordjon.
Muraszaki Sikubu úrnő:
Muraszaki úrnő élete nagy részért a császári udvarban töltötte. Könyve a Gendzsi meséje érzékeny, lírai stílusban Gendzsi, a Japán herceg életét és szerelmeit mutatja be.
Mejdzsi Császár:
A festményen a Mejdzsi császári család látható. A császár 1867-ben kezdett el uralkodni. A nemesek mesterkedése folytán a következő évben a sógunok régóta tartó hivatala véget ért. A nemesek ezt követően a császárt tették meg névleges uralkodónak.
Az Istenként tisztelt császárok
A Japánok i.e. 300 óta élnek falvakban. Az ezt követő 600 évben a leggazdagabb, a legerősebb települések a kisebb területek központjaivá váltak és fennhatóságuk alatt tartották a falvakat körülvevő földeket. 300-ra a Japán közép-déli részén elhelyezkedő Jamató síkságon található királyság egyre nagyobbá, hatalmasabbá vált. Egy udzsi (klán) vezetői uralkodtak itt, akik azt tartották magukról, hogy a Napistennő leszármazottai. A Nap-klán vezetői nem csupán hadvezérek, hanem papok, kormányzók, törvényhozók is voltak. Alatvalóik kincseit és élelmiszerkészleteit ők ellenőrizték. Hatalmuk egyre nőtt az évek folyamán. 500-ra a Jamatóból származó Nap-klánok vezetői uralták Japán nagy részét. Császári címet követeltek maguknak, s egy alacsonyabb rangú vezetőkből álló csoportot gyűjtöttek maguk köré, akiknek nemesi címet adtak. A Nap-klánon belül, minden császár maga választotta ki örökösét, és adta át neki a birodalom hatalmi szimbólumait - az ékszert, a tükröt és a kardot. Néha amikor a trón férfi örököse még nem volt elég idős ahhoz, hogy hivatalába lépjen, a császárnő vette át az uralmat. A korai császárok leszármazottai uralkodnak ma is Japánban.
A császárok azonban néha nagyon kevés hatalommal rendelkeztek. Néhány császár aktívan részt vett a politikában, de voltak olyanok is akik a külvilágtól elzártan éltek.
Nara:
Ez a szentély az ősi Nara városban található. Narát eredetileg Heidzsokjónak hívták. Genmei császárnő (707-715) építette, mint udvarának fővárosát. A várost kínai stílusban tervezték, az utcák négyzethálósan helyezkedtek el. A császári palotát az északi sarokban emelték.
Sótoku herceg:
Sótoku herceg (574-622) a császári család és egy hatalmas klán a Szoga leszármazottja volt. Soha nem lett császár, de Szuiko császárnő megbízásából régensként 30 évig uralkodott az országban. Sok fantasztikus történet szól róla; az egyik szerint már születésekor tudott beszélni. Az is elterjedt róla, hogy a jövőbe látott. A feljegyzések arról is beszámolnak, hogy ő volt az aki bevezette a kínai rendszeren alapuló naptárat. Ezenkívül pártolta a szintén Kínából érkező Buddhista hitet.
A legnagyobb faszerkezetek:
Narában a Nagy Buddha Temploma Sómu császár parancsára épült 745-ben. A templomcsoportról azt állítják, hogy a világon ez a legnagyobb faszerkezetes épület. Egy 16 méter magas, 500 tonnás, bronzból készült Buddhának ad otthont, valamint a császári vagyon és hatalom szemléltetésére szolgál. A Nagy Buddha-terem közelében egy kincstár található, amely 756-ban épült. Ebben a kincstárban tartották Sómun császár és a császárnő ingóságait. A kincstárban még a mai napig is sok ritka és értékes kincs található.
Sírdombok:
A Jamató császárok nagy, domb formájú, tóval körülvett sírokba temetkeztek. A legnagyobbat (hossza 480 méter) Nintoku császárnak emelték. Felülről a sírok kulcslyuk alakúak, belsejük sok eltemetett kincset rejt.
A Napistennő:
Amateraszu Ómikami Napistennőt a Japán földművesek tisztelték, de egyben féltek is tőle. A császár egyik feladata az volt, hogy közvetítő legyen az istennő és az alattvalói között, az ő nevükben kérjen segítséget tőle. Az Istennő fő szentélye a Japán középső részén lévő Isében volt. néhány épület kívülről gabonaraktárnak tűnik - arra emlékeztet, hogy a Naptól függ, az aratás jó, vagy rossz lesz-e.
Nemesek és udvaroncok
A korai Japánban a legbüszkébb vezértől a legszegényebb parasztig mindenki hűséggel tartozott a császárnak. Sok nemes azonban semmibe vette a császár parancsait - különösen akkor, ha biztos távolságban voltak az udvartól. Titkos cselszövéseket és összeesküvéseket szőttek annak érdekében, hogy befolyásolják az uralkodót, vagy nagyobb hatalmat szerezzenek maguknak. A császárok törvényeket hoztak, amelyek a nemesek és az udvaroncok ellenőrzését segítették elő. A legfontosabb törtvényt, Sótoku herceg (574-622) és Naka no Óe herceg (626-671) fektette le. Naka herceg úgy gondolta, hogy törtvényei annyira fontosak, hogy a Taika (Nagy Változás) nevet adta nekik. A Taika törvények erős, központi kormányzást írtak elő. megszületett a Nagy Állami Tanács, valamint létrejött egy jól szervezett, 67 provinciát ellenőrző hivatalnok hálózat.
Bugaku:
A bugaku előadó lassú, méltóságteljes mozdulatokat végez. A bugaku a tánc egy ősi formája, amely a császári udvarban 1000 évvel ezelőtt volt népszerű. még ma is táncolják.
Udvarias magatartás:
Udvarhölgyek egy csoportja a pálya mellett lévő paraván mögül egy íjversenyt figyel. Az udvari viselkedést szigorú szabályok határozták meg. Az úrhölgyek különösen merev etikett szerint éltek. Rossz modorra vallott, ha arcukat nyilvánosan megmutatták. Mikor a nők férfi társaságban voltak, egy alacsony függöny, vagy vászon mögé guggoltak, esetleg ruhájuk bő ujjával, vagy legyezővel takarták el arcukat. Utazás közben arcukat úgy rejtették el, hogy az ökrökkel vontatott kocsikat függönyökkel, vagy csúsztatható ajtókkal takarták el.
A császári udvar:
Az udvarban az élet elegáns és kifinomult volt. A csodálatos épületeket gyönyörű kertek vették körül. A festmények témái az udvari írásokon alapulnak.
Nemesek az udvarnál:
A császári udvarok nemesei idejük legnagyobb részét kormányzási ügyekkel töltötték, valamint lovagló és harctudásukat gyakorolták Részt vettek az udvari ceremóniákon, verset olvastak és írtak.
A Fudzsivara klán:
Fudzsivara Teika (1162-1241) a Fudzsivara klán tagja, költő volt. Ez a befolyásos család úgy tett szert hatalomara, hogy lányait fiatal hercegekhez és uralkodókhoz adta feleségül. 742 és 1900 között Japán 76 császárából 57-nek az édesanyja a Fudzsivara klánhoz tartozott.
Betekintés:
A papírtekercsre készült festményen a császári palota belseje, valamint a kertben sétáló udvari emberek láthatók. A szobákat selyemből készített redőnyökkel választották el egymástól. Ülőhelyül szőnyegek és párnák szolgáltak.
A sógunok és a polgárháborúk
1159-ben tört ki a Heidzsi háború néven ismert polgárháború, a Taira és a Minamotó klán között. A Tairák győztek és 26 évig ők kormányoztak. A Minamotók azonban fellázadtak és 1185-ben legyőzték a Tairákat.
A Minamotók vezetője, Jorimotó, Japán leghatalmasabb embere lett és Kamakura városban új főhadiszállást alapított meg. A császár Kiotóban továbbra is hivatalában maradt, mint a kormány vezetője, de hatalmát gyakorlatilag teljesen elveszítette. Az ezt követő csaknem 700 év során, 1868-ig a katonai vezetők, mint pl. Jorimotó voltak Japán igazi urai. Szie tai sógun - "a barbárokat megfékező nagyvezér" címet viselték.
Sógun - Életre szóló hivatás:
Minamotó Jorimotó volt az első Sógun, majd fiaira hagyta ezt a címet. De ez a cím nem sokáig maradt a Minamotók kezében, ugyanis a család 1219-ben kihalt. Hamarosan új Sógun családok léptek a helyébe.
Tűz! Tűz!:
Ez a papírtekercsre készült festmény a Heidzsi háború egyik csatájának végső jelenét ábrázolja. A háború két ellenséges k1 a Minamotók és a Tair között folyt.
A két hadsereg égő nyilakkal gyújtja (cl az épületeket, Így
kergetve ki a lakókat házakból, hogy aztán megölhesse
őket.
Pihenőhely:
Ez a mauzóleum (temetkezési kamra) Nikkónál épült, Japán északi részén. Tokugava Iejaszu, a hatalmas sógun Számára állították. Iejaszu leszármazottai évente háromszor ellátogattak Nikkóba, hogy tiszteletüket fejezzék ki nagy ősüknek.
Dinasztiaalapító:
Tokugava Iejaszu (1542�1616), a nemesember japán északi részéről származott. Ő volt az egyike annak a három erős hadvezérnek akik lezárták a hosszú éveken át tartó polgárháborút és egyesítették Japánt. 1603-ban Iejaszu megnyerte a Szekigaharában vívott csatát és sógun lett. Családja, a Tokugavák uralták Japánt a következő 267 évben.
